Megvan az igazi?

A férfiak jó része retteg a Valentin-naptól, mert sokan úgy élik meg, hogy egyfajta intimitáskényszert jelent nekik ez a nap. Valóban kissé nyomasztó a sok piros lufi és plüss, melyek azt erőltetik ránk, hogy igenis vásároljunk, vagy préseljünk ki magunkból valamit, mert aznap kötelező. A nők jó része el is várja a kényeztetést ilyenkor, vagy ha nem is várja, de rosszul érzi magát, ha nem kap semmit, miközben a barátnői könnyfakasztó romantikus történetekről számolnak be. Ebben kiemelkedik természetesen, ha valakinek megkérik a kezét.

AZ ÉRZELMEK KIFEJEZÉSÉBEN JELLEMZŐEN A NŐK ÜGYESEBBEK — NEM VÉLETLEN, HOGY MINDEN ILYEN TÉMA IRÁNT IS NYITOTTABBAK, MINTA FÉRFIAK. AZ ESKÜVŐ IS INKÁBB A NŐK TÜNDÉRMESÉJE, A FÉRFIAK JELLEMZŐEN INKÁBB AZZAL VICCELNEK, HOGY UTÁNA VÉGE A SZABAD ÉLETNEK. RÁADÁSUL SOK OLYAN TÉNYEZŐ SZÓLHAT BELE EBBE A DÖNTÉSI FOLYAMATBA, AMIRE NEM IS GONDOLNÁNK.

Természetesen a társadalom elvárása erősítheti a késztetést, ugyanakkor az egyre növekvő válási statisztikák nem javítanak a helyzeten. Persze a vágyaink nem mindig sugallják ugyan-azt, amit az eszünkkel gondolunk egy helyzetről. Akár lehet úgy, hogy szívünk szerint egy-két varázslatos szexis nap vagy hét után az oltár elé állnánk a szerelmünkkel, de az eszünk lefékez minket. Természetesen ennek ellen-kezője is előfordul, hogy az eszünkkel úgy gondoljuk, hogy már ideje lenne megházasodni és gyereket vállalni, de szívünk mélyén nem érezzük, hogy mindezt azért szeretnénk, mert való-ban eletünk párjával élnénk. Ilyenkor érdemes önmagunkra, befelé figyelni, persze nem csak az adott pillanatra te-kintve. Ha jó az önismeretünk, akkor megfelelően el tudjuk helyezni a kap-csolatot magunkban. Bár gyakrabban hallom azt problemaként, hogy valaki fél az elköteleződéstől, találkozom Olyan emberekkel is, akik tul gyorsan beleugranának a házasságba.  Olvasd tovább...